Egyesületünk, az 1989. június 5-i megalakulása óta idős és fogyatékkal élő emberekről gondoskodik Pécelen és Isaszegen felépített Segítő Házaiban.

Megbecsülést jelent számunkra, ha a segítséget jelentő 1% felajánlásnál Egyesületünk a kedvezményezett.

Egyesületünk adószáma:

Köszönjük a támogatást és a törődést!

Az egymást segíteni cél megfogalmazásánál a gyengék iránti felebaráti szeretetből indíttatott jó szándékú összefogást, jó cselekvéseket – ezekbe a világ megváltása is áthallatszott – értettük. Az egymást segítés társadalmi felelősségvállalásból, önzetlen elkötelezettségből szerveződött a szegénység, a rászorultság enyhítésére.

„A szeretet soha el nem fogy, és általa mindenki gazdagodik” – Szent Pál-i gondolat már az alapításnál erőt, irányt adott. A szegénység enyhítése nem egyszerű alamizsnaosztást jelent, hanem a rászorult emberek élethelyzetének alapvető jobbítását.

A legrászorultabb embereknek szerettünk volna segíteni, az ápolásra szoruló időseknek, a betegeknek, a fogyatékkal élőknek, a tartós munkanélkülieknek. Az emberi rászorultság összetett. Összetettnek és egyénre szólónak kell lenni a törődésnek is.

Az egymást segítésben nem sérülhet az ember méltósága: nem alázhatja meg a segítettet, és nem emelheti fel a segítőt. Az egymást segítés missziója elfogadó, befogadó, szolidáris, előítélet-mentes. Irgalmas. Az egymást segítés mindennapi megvalósítása lényegében helybeli, személyes, közvetlen kapcsolatot jelent a rászorultakkal: a bajokat ott és akkor orvosoljuk hatékonyan ahol és amikor keletkeznek, és lehetőleg a legkisebb beavatkozás elvén. Egyenként segítünk a hozzánk forduló embereknek. A kérések személyesen vagy levélben érkeznek. A kisrégióban Pécel és Isaszeg környékéről, és persze országosan. Érkeznek kérések börtönökből is.

Az egymást segíteni gondolat az évtizedek alatt életszemléletté egyszerűsödött: segíteni kell, ha lehetséges, ha tudunk. Hiszen egy társadalom emberségét azon lehet lemérni, ahogyan a segítségre szoruló tagjairól, a betegekről, a fogyatékosokról és az öregekről gondoskodik.

– komplex szociális gondoskodás a helyi (kistérségi, járási) szükségletekre
– foglalkoztatás védett munkakörnyezetben
– felnőttképzés munkaviszonyban

Pécel és Isaszeg települések, ahol az ESE modell született, a főváros közvetlen közelségében, a Közép-magyarországi régióban vannak, tehát gazdaságilag nem fejletlen térségben. De vannak olyan társadalmi szükségletek, amelyeket még fejlett gazdaság sem tud kielégíteni: a leértékelődött korú, képzetlen, egészségkárosodott, fogyatékkal élő, etnikailag hátrányos helyzetű munkavállalók foglalkoztatását.
Nem megoldott a teljes ápolásra, gondozásra szoruló idős emberek és a fogyatékkal élők ellátása sem. Felismertük a gondozás, a foglalkoztatás, a képzés szükségességét. És elkezdtünk építeni.

Kezdődött egy szociális intézmény felépítésével, ez maga volt a munkahelyteremtő beruházás. A szociális intézményi ellátásokhoz, a teljes ápolási munkákhoz sokféle feladat tartozik: főzés, mosás, takarítás, kertgondozás, karbantartás stb. Megjelent nagyon sokféle foglalkozási szükséglet, amelyekre be kellett tanítani a munkavállalókat. A következő fázis, mikor a szociális gondozás, a megértő-védett foglalkoztatás, a betanító képzés, szervezetileg, szakmailag – megtartva az egymást-segítési értéket – leválasztódott. Létrehoztunk céljában azonos, de tevékenységében elkülönített szervezeteket, amelyekben a komplex segítés alapfázisai: a gondoskodás, a foglalkoztatás, a képzés személyre szólóan megvalósulhat.

Az évek alatt a felépített épületeket Segítő Házaknak szeretjük nevezni, talán ez az elnevezés áll legközelebb a munkánkhoz. A Segítő Házakban sokféle emberi nyomorúság megtalálható, de egyféléből számban és személyben kevés. Az ellátási, szolgáltatási egységek családiasak. A nyomorúságok nem adódnak össze, hanem kisimulnak, megértődnek, és elfogadódással integrálódnak a munkahelyi, vagy az ellátó egységekben. Változatos, sokféle találkozási és kapcsolódási pontok vannak a Segítő Házakban a dolgozók, a bejárók, a látogatók, a hozzátartozók, az ellátottak, a munkatársak között. Az épületek tervezésénél a sok fény, a közösségi, a találkozási terek létesítése, és a funkcióknak való megfelelőség, a nyitottság egyformán szempontok voltak.

Az ESE Segítő Házai nem szegényházak, hanem olyan társadalmi alapellátó szolgálatok, amelyben az egyén, teljes társadalmi státuszának megváltoztatására tényleges esélyt kap abban a lakó környezetben, ahol él.

A modell lényege olyan komplex társadalmi alapellátó intézmény létesítése, felépítése, működtetése, amely maga a munkahelyteremtő beruházás a környezeti társadalmi szükségletek folyamatos kielégítésére.