hu en de es
Egymást Segítő Egyesület közhasznú szervezet
Alapítva: 1989
Adószámunk: 19173245-1-13
Ma napja van. A honlap utolsó frissítése: 2017.07.28.
ESE Pécel képekben ESE Isaszeg képekben Húsz év az egymást segítésben

Történetünk években, képekben

1989.
Június 5. Pécelen 20 alapító taggal megalakult az Egymást Segítő Egyesület (ESE). A Kálvin tér 5-ben, a Hazafias Népfront székházában minden hétfő és szombat délután gyűltünk össze a segítésre. Hétfő délután az „ügyintézéses-adományosztás”, szombaton az ifjúságvédelmi, jóléti programok voltak. Hét közben szerveztük a családi segítési akciókat: embertelen körülmények között élő családok otthonait tettük rendbe. Tanyát vettünk és villamosítását intéztük, hogy ne kerüljön állami gondozásba egy kisfiú. Gyűjtések, segítési akciók és segítők keresése. Megtalált minket a Jossgrundi Máltai Szeretetszolgálat és vezetője Bernd Kleespies. Az első „nemzetközi” összefogás az egymást segítésben minden önkéntes munkatársunknak erőt és hitet adott, már a kezdetekben.

1990.
Folytattuk a rendszeres „egymást segítő” munkát. Jó hangulatban. Jó érzéseket keltettünk a környezetünkben. Egyre több önkéntes csatlakozott az ESE-hez.
Felépítettünk egy másfélszobás házat egy cigány család részére, hogy elkerülhető legyen a kislány állami gondozásba vétele. Az építésben Hollandiából 6 önkéntes fiatal segített az Internationale Bouworden szervezésében. A SZETA és Solt Otília támogatása, a pénzgyűjtési akció, az önkéntes szakemberek munkájának eredményeként 4 hónap alatt elkészült a Ház. Azt hittük, hogy példa lesz az összefogás.

1991.
Március 15-én ki kellett költözni a Kálvin téri székhelyünkről. A Kun József u.2-ben kaptunk egy nagyon szép és nagy garázst használatba. Már heti három alkalommal voltak az összejövetelek, és színesedett a tevékenységünk: metszési tanfolyam, honismereti kör, cserkészcsapat, rajztanfolyam, irodalmi klub, és megjelentettük az ESE Híradót, közéleti és kulturális folyóiratunkat.
A családlátogatások tapasztalatai és a segítségkérők szükségleteinek megismeréséből egyértelmű cselekvési terv körvonalazódott ki: építeni kell egy Segítő Házat, amelyben gondozunk, munkát adunk és tanítunk.
1991. májusában kaptunk a Péceli Önkormányzattól egy telket, a falu szélén. Harminchétezer forintunk volt, amikor belekezdtünk a körülbelül 20 milliós beruházásba.
14 holland fiatal jött az Internationale Bouworden szervezésében. Kölcsönök, adományok, önkéntesek. Csodák: Pater Denis Hendrickx Tilburgból. December 23-án Karácsonyi ünnepség az első 160 négyzetméteres épületrészben.

1992.
Az építkezés megtorpanásának külső okai megszűntek. A folytatáshoz támogatás érkezett: Stichting Katholieke Noden, az Egyesült Holland Alapítványok szervezetétől, Komarnicki Edit közbenjárásának eredményeként.
A kész épületrészben megindultak az új és folytatódtak a régi programok: segítő akciók, jogsegélyszolgálat, házi segítségadás-gondozás, nyugdíjügyek intézése, analfabéta tanfolyam, gombaismereti tanfolyam, rajz iskola, metszési tanfolyam, kézi szövési tanfolyam. Az ESE Híradó folyóiratunk is sok önkéntest szervezett. Pályázatokat írtunk, támogatókat, kapcsolatokat kerestünk.

1993-1994.
Megjelent a Szociális törvény. A törvény ellátási fogalomrendszerére fordítottuk át az egymást segítés eddigi gyakorlatából és tapasztalatából kiérlelt tevékenységeinket. Beláttuk, hogy az önkéntes munka egymaga nem nyújt segítési biztonságot, meg kell találni a finanszírozást a beruházásra éppúgy, mint a működésre, mielőtt kifullad az egymást segítő közösség.
Mindkét évben itt voltak a holland fiatalok az építkezésen. Az építőtábornak a már elkészült helyiségek adtak otthont. Az Emmaus szervezet is küldött adományokat Bilthofenből a berendezésre, felszerelésre.
A lassan 600 négyzetméterre növő épületet elneveztük ESE Szociális Központnak, ami igen erős túlzás volt, hiszen a helyiségek felszerelését a családias adományok sokszínűsége, a bennük folyó tevékenységeket az önkéntesek önfeláldozó segítőkészsége, a törődési munkát még nem szakmásította szociális szolgáltatássá. A foglalkoztatásra való felkészülés megkezdődött. Ki lehetett próbálni a varrást, a szövést, a gondozást. A kiegészítő tevékenységeket: a pályázatírást, takarítást, főzést, mosást, ügyvitelt, adminisztrációt önkéntesen gyakoroltuk, de a szervezés már körvonalazta a megálmodott Szociális Központ feladatait. Még mindenki önkéntes volt.

1995.
Az építéshez sikerült hazai pályázatot nyernünk a Népjóléti Minisztériumtól. Megkezdődött az intézményesülés: telefon, fax, az első számítógép. Az év végére az alkalmazotti létszám 4 fő volt, készültünk a Gondozóház megnyitására, a foglalkoztatásra. 13 civil szervezettel és magán személlyel létrehoztuk az ESE Szociális Központ Alapítványt és elkezdtük a képzést. A 10 hónapos házi-gondozói tanfolyam megtartása a PHARE támogatásból volt lehetséges. Megismerte munkánkat az United-Way Internationale és a C. S. Mott Alapítvány is. Meglátogattak minket Hollandiából, Németországból és az USA-ból is. Ebben az évben volt a legtöbb önkéntesünk, az eredmények vonzották a segítőket is. Csodálatos filmet készített rólunk a Duna TV.

1996.
Március 15-én, pontosan 5 évvel a „ki-kell-költözni” program után avattuk fel ünnepélyesen az ESE Szociális Központ első, 900 négyzetméteres épületét. Május 6-án nyitottuk meg a 15 férőhelyes Gondozóházunkat. A „Szeressétek az öregeket” című verset régi önkéntesünk Esztergályos Sándorné Ica néni szavalta el, mindnyájunknak és a falaknak is.
Az év végén az alkalmazotti létszámunk már 12 fő volt, de az önkénteseink sem hagytak el minket.
Pitti Katalin jótékonysági estet adott a Gondozóházunkban lakó idősekért Pécelen. Így került kapcsolatba a höllinghofeni Csilla von Boeselager Osteuropa-Hilfe e.V. alapítvány és a péceli Egymást Segítő Egyesület.

1997.
Az ESE Szociális Központ épülete körül lassan felépült Pécel egyik legszebb városrésze. Építettünk mi is tovább, hiszen a gondozást, a munkát kérők között szájról szájra terjedt az ESE híre.
Karácsonykor alapítottuk meg a Teréz anya Emlékérmünket, a szép segítés szimbólumaként.
Folyamatosan bővült a foglalkoztatás szociális és közösségi munkakörökben és foglalkoztatási programokat indítottunk az egészségkárosodással, hátrányos helyzetben élő emberek részére. Létrehoztuk a védett foglalkoztatás megszervezésre a VÉDESE Nonprofit Kft-t.
Két mondatot őrzünk és ismétlünk azóta is a beadott pályázatainkból:
– Magyarországon a legnagyobb munkahelyteremtő beruházás a szociális szükségletek társadalmi alapellátásként történő kielégítése, megszervezése.
– A hátrányos helyzetű emberek számára legnagyobb dolog a munkával, a képzéssel összekapcsolt foglalkoztatás, vagyis csak munkaviszonyban lehet eredményes a képzés.

1998.
Március 15-én avattuk a második épületrészt. Hét év mérlege 1700 négyzetméter épület.
Az ünnepségen adtuk át először a Teréz anya Emlékérmet Pitti Katalinnak és Bernd Kleespies-nek.
A segítő munkát, küzdelmeket, nem pénzben mérhető értékeket nem könnyű számszerűsíteni és nem is fontos.
Sokkal fontosabb, hogy a fejlődés, a növekedés ember léptékű maradjon, és a létrejövő új ellátó vagy kézműipari egység terméke és szolgáltatása minőségre és becsületességre törekedjen akár gondozásról, ételkészítésről, vagy szőnyegszövésről van szó.
A kézi szövésű szőnyegek elkészítésében több mint harmincan dolgoztak. A Magyar Termék Nagydíj pályázat különdíját kétszer nyertük el védjeggyel ellátott termékeinkkel. Iparművészeti minősítési szőnyegeink nemzetközi vásárokra, kiállításokra is eljutottak.
Munkahelyteremtő beruházásunkat az Országos Foglalkozási Közalapítvány, a Pest megyei Munkaügyi Központ támogatta.

1999-2000.
Lassan befejeződött Pécelen az ESE 2000 négyzetméteres Szociális Központjának építése. Mondhatni lezárult egy növekedési szakasz, persze a beépíthető terület is elfogyott.
Kialakítottuk azt a szervezeti rendszert, amely non profit humán szolgáltató civil szervezetek részére jelent megoldást, finanszírozási, tevékenységi, szakmai mintát a rászorult emberek, elsősorban időskorúak komplex gondozásában, a hátrányos helyzetű emberek integrált foglalkoztatásában.
De nem tudtunk igazi segítséget nyújtani a fogyatékkal élő embereknek. Egyre többen kerestek minket a sérült emberek és hozzátartozóik. Az egymást segítés nem-jeit nehéz kimondani kétségbeesett szülőknek és munkát keresőknek.
Felmerült egy komplex Rehabilitációs Központ felépítése az ESE ingatlan melletti üres telken. Terület hiányában nem sikerült Pécelen.
Egyre több pályázatot írtuk és reménykedtünk abban, hogy valahol folytatódhat az álmok megvalósítása.

2001.
Isaszeg település Péceltől alig 8 kilométerre fekszik. Az Isaszegi Önkormányzat igen hamar meghozta egyhangú döntését – az ESE Központ megtekintése után – és egy hektár területet adott az isaszegi ESE Segítő Ház felépítésére. A telek a cigány teleppel és a szemétteleppel volt szomszédos, amelynek bezárása folyamatban volt. Az azonnali építkezést már elnyert Phare, OFA és Minisztériumi pályázatok segítették. A pályázatírási képességünk is nagymértékben megnőtt.
186 nap alatt épült fel a Segítő Ház első 900 négyzetméteres épülete, ahová foglalkoztató műhelyeket terveztünk. A stratégiai terv egyértelmű volt: az ESE modell megvalósítása több építési szakaszban, hangsúlyosan a sérült emberek komplex gondozására, rehabilitációjára és foglalkoztatására.
Pécelen a Karácsonyi ünnepségen a 48 férőhelyes Rehabilitációs és Ápoló Otthonunk felvette Baczoni István nevét. Baczoni Istvánt, Pécel legnagyobb Építőjét három és fél évig ápoltuk Neki kijáró tisztelettel és szeretettel 2001. június 19-én 17 óra 10 perckor bekövetkezett halálig.

2002.
A március 15-i avató ünnepségen a sok száz résztvevő kíváncsian olvasta a míves, óriás buktára emlékeztető épület homlokzatán: az ALEMANY ERZSÉBET SEGÍTŐ HÁZ-feliratot.
A történetek összeérnek. 2001-ben ismertük meg személyesen is Dr. Alemany Erzsébetet, a vajdasági származású, Bottropban élő orvost, aki Csilla von Boeselager nyomdokain haladva lett az Osteuropa-Hilfe alapítvány elnökhelyettese. Az ismeretség testvéri barátsággá mélyült.
A névválasztás: érték és példaképválasztás. Alemany Erzsébet neve európai minta a társadalmi humanizmus cselekvő felelősségvállalásában.
2002. november 25-én nyitottuk meg az épület tetőterében a 8 férőhelyes Lakóotthonunkat, értelmi sérült fiatalok részére.

2003.
A felkészülés, pályázatírás és az isaszegi beruházás folytatásának küzdelmes évét a tíz év előtti péceli helyzethez hasonlíthattuk. A történelem ismétlődik. Azért az év végére tető alatt volt az új, több funkciós 1260 négyzetméteres háromszintes épület, amelyet sóhajok hídja kötött össze az első épülettel.
A magyar textilipar leépülésével a szőnyegkészítés alapanyagát jelentő textil hulladék is elfogyott. Folyamatosan csökkent a szőnyeggyártásunk és egymás után zártuk be a szőnyegboltjainkat. A munkatársakat átképeztük az új szolgáltatási tevékenységekre.
November 26-án nyitottuk meg a Fogyatékosok Nappali Intézményét 30 férőhelyen. Halmozottan sérült gyermekek és fiatalok teljes ellátására, fejlesztésére vállalkoztunk.
Pécelen csak kertszépítési és karbantartási munkálatok folytak, minden erőforrás az ESE Isaszeg Alemany Erzsébet Segítő Ház építésére kellett.

2004.
Június 5. az ESE 15 éves jubileumi napja. Az épületavató és jubileumi ünnepségünk egész napos volt. Sok százan jöttek el bel- és külföldről egyaránt közösen ünnepelni.
Augusztus 3-án kapott működési engedélyt a csodálatos, 500 adagra bővíthető Szociális Konyhaüzem, majd a Mosoda, és szeptember 2-án a 17 férőhelyes Rehabilitációs és Ápoló Otthon.
Megkezdődött a tetőtéri szint beépítése és az ESE első liftjének felszerelése. Ez volt ez első „gondtalan” épület-fejlesztés, melyet a Pénzügyminisztérium pályázati céltámogatása tett lehetővé.
Pécelen is igyekeztünk. Június 1-jén kezdte el az ellátását a 40 férőhelyes Idősek Klubja, amelyet Pitti Katalinról neveztünk el.

2005.
A dicsőséges 1849-es isaszegi csata napján, április 6-án avattuk a tetőtéri új 19 férőhelyes Otthonunkat és a liftet. Ismét lezárult egy növekedési szakasz, most Isaszegen. A következő stratégiai terv az emberi erőforrások és a szolgáltatások komplexé fejlesztése, imitt-amott-i kiegészítő építésekkel, a raktározás és foglakoztatás feltételeinek javítása céljából. Intézményeinkben dolgozó 160 munkatárs megtartása, képzése, motivációjának, közösségi kapcsolatainak erősítése kiemelt fontosságú szervezetünk életében.
A isaszegi ESE Almany Erzsébet Segítő Ház impozáns épületei mellett a településrész is fejlődött. Egyre több családi ház épül a Segítő Ház körül. Pécelen is így történt.
A megvalósuló HEFOP.4.2.1 pályázati projektünk a Fogyatékos Nappali Intézményének bővítését és pedagógiai szakszolgálat létesítését támogatja. A projekt 2006. augusztusban záródik.
Befejeződött Alapítványunk képzési és szakmai kutatási munkájának eredményeként az Isaszegen létesített Felnőttképzési Központ akkreditálása. Hét új, felsőfokú végzettségű, fiatal munkatárs kezdte meg felelős munkáját Pécelen és Isaszegen. Az emberi erőforrás fejlesztés és képzés a következő évek stratégiai tervének hangsúlyai az egymást segítésben.

2006.
A péceli ESE Szociális Központ melletti telekingatlan vásárlásával régi álom vált valóra, mely teret biztosít egy pihenő kert, esetleg a további fejlesztések számára. Kisebb átalakításokat, felújításokat, bővítéseket idős ellátottaink érdekében végeztünk el.
Isaszegen 7 férőhellyel bővítettük az idősek otthonát, a Fogyatékosok Nappali Intézményét tízzel. A Segítő Házunk kertjében kialakított játszóteret a fogyatékkal élő gyermekek is tudják használni. A hidromasszázs helyiség és az orvosi szoba valamennyi ellátottunk érdekét szolgálja.
Támogató Szolgálatunk 2006. augusztus 31-től, az egyesület első közoktatási intézménye az ESE AESH Pedagógiai Szakszolgálat Korai Fejlesztő és Fejlesztő Felkészítő Központja szeptember 1-től működik.
A VÉDESE Nonprofit Kft. péceli székhelye 2006. április 26-án, az isaszegi telephely 2006. augusztus 9-én kiemelt akkreditációs tanúsítványt kapott a Foglalkoztatási Hivatal határozata alapján, melynek birtokában szervezetünk 2006. május hónaptól továbbra is jogosult a célszervezetet megillető mértékű állami normatív támogatásra.
Tavasszal OFA támogatással elkezdődtek a szakmai és a személyes kompetenciákat fejlesztő képzések, melyek majd valamennyi munkatárs részvételével zajlanak. Az országos és nemzetközi hírűvé vált ESE-modell kötelez bennünket: jó munkánkkal mintát kell adnunk másoknak.
A belföldi (Budapest, Isaszeg, Pécel stb.) és külföldi (Vajdaság, Bottrop, Szeged, Magyarkanizsa stb.) civil találkozók, intézménylátogatások, szakmai konferenciák hozzájárultak a civil kapcsolatok elmélyítéséhez, lehetőséget biztosítottak a tapasztalatcserére.

2007.
Az ESE 18 éves lett. A nagykorúsággal járó felelősség óriási az egyes emberek életében, egy közösségben pedig még inkább. A születésnapot szűk körben, szolidan ünnepeltük.
Az intézményeink szépen működtek a gazdasági nehézségek ellenére.
Sok felsőfokú végzettségű szakemberrel bővült a szociális intézményekben dolgozó munkatársak száma. A mozgás-rehabilitációt végző csapat két gyógytornásszal és egy gyógymasszőrrel erősödött.
Folytatódtak szervezetünk munkatársai részére OFA támogatással szervezett képzések. Februárban elindult a kistérségben szociális területen dolgozó szakemberek részére HEFOP 2.2 projektünk. Sikeresek voltak a szociális területen dolgozó szakembereknek tartott szociális továbbképzéseink.
A mosodák és a konyhák átszervezése is megtörtént. Isaszegen kisebb fejlesztés után mindkét telephelyünkön lévők számára főznek, Pécelen, a cukrász üzemben készítik a finom süteményeket.
Az idős és fogyatékos ellátottaink részére szervezett kirándulások, programok nagyszerűen sikerültek, lélekemelő perceket nyújtottak számunkra barátaink, segítőink látogatása.

2009-
Az ESE 20 éves születésnapjára elkészítettük a történetünket összesítő kiadványunkat magyar, német és angol nyelven. Ezzel szerettünk volna köszönetet mondani azoknak a segítőinknek, támogatóinknak, munkatársainknak, akik részesei voltak húsz éve töretlen fejlődésünknek és gazdagították az egymást segítés szellemiségét.
A humán értékek megtartása, a fenntartható fejlődés felelőssége szolgáljon példát és nyújtson erőt a munkatársaknak a következő években, évtizedekben az alapítói szándékok továbbviteléhez.


 
« Vissza a kezdőoldalra
VÉDESE Nonprofit Kft. közhasznú szervezet
Alapítva: 1997
Adószámunk: 20290557-2-13
FÉNY-ESE Szociális Központ Alapítvány közhasznú szervezet
Alapítva: 1995
Adószámunk: 18668748-1-13
ESE Alemany Erzsébet
Segítő Ház

2117 Isaszeg, Nap u. 2/b.
Tel: (28) 582-425
Fax: (28) 582-426
Egymást Segítő Egyesület
(ESE)

2119 Pécel, Pihenő u. 2.
Tel: (28) 454-076
Fax: (28) 454-077